Még tavaly ősszel történt egy játszótéren.

Az unokámmal egy új játszóteret fedeztünk fel. A homok közepén egy négy toronnyal egybeépített csúzda állt, ami a három és fél éves kisfiút elbűvölte. Örömmel vette birtokba a terepet. A tornyok között különböző anyagú átjárók voltak, és mindegyik új izgalmat kínált. Kipróbálta a lehetőségeket, megtapasztalta a különböző átjárók nyújtotta izgalmakat, örömöket. A csúzda is nagy sikert aratott nála.

Nemsokára játszótárs is akadt, egy nyolc éves kislány. Ő otthon érezte magát itt, a közelben lakott, és sokat járt ide. Az átjárókon is biztonságosan mozgott, a csúzdát is jól ismerte. Szárnyai alá vette a kisfiút. Felvitte a csúzdára, és maga elé ültette. Átkarolta, látszott, hogy óvja. Egy párszor szerencsésen lecsúsztak, hanem egyszer baj történt. A csúzdában volt egy kanyar, ahol figyelni kellett, nehogy a nagy lendület felborítsa az embert. Most túl gyorsra sikeredett a lecsúszás, és a kisfiú beütötte a száját. Amikor leértek, sírni kezdett.

A kislány átölelte, és azt mondta:

- Én csak azt szerettem volna, hogy boldog légy!

Őszentsége budapesti tanításán kiosztott vers, amely a szellem képzésével foglalkozik. Minden napra ajánlott olvasmány, a benne leírtakat minden nap, minden órában, minden percben gyakorolni kell. Nehéz gyakorlat, de ahogy Őszentsége tanította, a változásért nekünk nagyon sok tennivalónk van. Erőfeszítés nélkül nincsen siker.

Őszentsége a XIV. Dalai Láma
Budapest, 2010 szeptember 18-19

Nyolc vers a szellem képzésére
Gese Langri Tangpa

1. Eltökélten, hogy a mindent adó ékkőnél is
értékesebb legmagasabb célt
elérem az összes lény javának szolgálatára –
tartsak mindenkor nagy becsben minden lényt!

2. Találkozzak bárhol bárkivel,
tekintsem magam mindenkinél alacsonyabbnak,
és szívem legmélyéből, tisztelettel
tartsak mindenki mást fölöttem állónak!

3. Vizsgáljam elmém minden cselekvésem közben,
s amint zavaros gondolataim s érzelmeim támadnak,
szembenézve velük szilárdan, hárítsam el azokat,
mert rám és másokra is bajt hoznak!

4. Ha bármikor vétkektől és szenvedéstől terhelt
bántó jellemű lényeket látok,
tekintsem őket ritkán talált értéknek,
mintha csak drága kincset leltem volna!

5. Ha mások, irigységből fakadóan,
igazságtalanul bántanak, rágalmaznak s gúnyolnak,
vállaljam magamra a vesztést,
s a győzelmet nekik adjam!

6. Ha valaki, akinek segítséget nyújtottam,
vagy akiben erősen bizakodtam,
szerfelett fájdalmas módon bántalmaz,
tekintsem még őt is becses tanítómnak!

7. Röviden: közvetlenül s közvetve ajánljak fel
minden jótéteményt s örömet a lényeknek
- mint anyáimnak - és vállaljam csendben magamra
minden szenvedésüket és fájdalmukat!

8. Mindezen cselekedeteim a nyolc világi aggály
szennyétől érintetlenek maradjanak,
s felismerve az összes dolog merő téveszme voltát,
kötődéstől mentesen, minden béklyómtól szabaduljak!


A Nyolc vers a szellem képzésére első hét versszaka a belső ösvény módszer oldala kiművelésének gyakorlataival foglalkozik. Ezek az együttérzés, az egyetemes segítőkészség, a törekvés a tökéletes felébredettség buddha állapotának elérésére stb. A nyolcadik versszak azokkal a gyakorlatokkal foglalkozik, melyek az ösvény bölcsesség oldalának kiművelésére irányulnak.

A magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség honlapján Láma Csöpel tanításait lehet hallgatni. E tanítások között bukkantam rá az alábbi részletre, ami nagyon jól rátapint az egyik fő problémára. Arra, hogy (azt hiszem, hogy rajtam kívül is még sokan) nem lépünk be azon a bizonyos kapun. Nem hagyjuk magunk mögött a megszokásainkat, hanem különböző okokra hivatkozva nem lépünk túl rajtuk. Azt hiszem ez a legfontosabb feladatom a következőkben.




http://www.buddha-tar.hu/mp3_osszes
2010.04.24. - Láma Csöpel - Alaptanítás - Karmapa Ház

István