Még az ellenmérget is szabadítsd meg önmagától

"Az ellenszer a ráeszmélés arra, hogy a csapongó gondolatainknak nincs eredetük... De nekünk túl kell lépnünk az ellenszeren. Nem kellene ragaszkodnunk ennek a bizonyosságához, a kritikátlan elfogadásához.

Az elképzelés az ellenszerről az, hogy minden üres, úgyhogy neked nincs semmi, amivel törődni kell... bármilyen nagy vagy kicsi bukkan fel, igazán nem nagyon számít... így aztán hadd menjen... gyilkolhatsz, meditálhatsz, művészeti alkotásokat hozhatsz létre, minden fajta dolgokat csinálhatsz - minden meditáció, bármi, amit teszel. De ebben az egész megközelítésben van valami nagyon ravasz. Hosszasan fejtegetni az ürességet, félreértelmezés, az ’üresség mérge’."

Chogyam Trungpa

"Abban az esetben, ha megértetted a „Vizsgáld meg a nem született tudatosság természetét” szlogent, engedd el ezt a megértést, ezt a nyugalmi állapotot, ezt a biztonságot, a megszerzett tudás értelmét. Engedd el az üresség, a nyíltság, a tér fogalmát … így amikor előállsz egy biztos következtetéssel, a szőnyeg kirántható alólad. Kiránthatod a saját szőnyegedet, és megengeded, hogy az élet is kihúzhassa alólad.

Úgyhogy ha azt gondolod, hogy minden állandó, az egy csapda, ha elcseréled egy másik meggyőződésre, az egy másik csapda. Nekünk ki kell rántanunk a szőnyeget a meggyőződéseink alól. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy elengedjük a belső bizonyosságainkat, úgyszintén a jó és rossz érzését azáltal, hogy visszatérünk a jelen tapasztalatunk egyszerűségébe és közvetlenségébe, az alayában ( a tudat lenyugodott természetében) tartózkodunk."

Pema Chödrön

Én azt gondolom, hogy ha megértjük, hogy a tudatnak nincs eredete, az a tudat működésének az eredménye. Ez nem maga a tudat valódi természete, ugyanolyan konstruált eredmény, mint más, tudati működésből fakadó eredmény. Külön van a tudat, és az a következtetés, hogy üres, térszerű, eredet nélküli. Az alany és állítmány különálló. Van egy elképzelésem, amihez ragaszkodom. A szenvedés egyik oka a ragaszkodás, mint ahogy Buddha mondta. Ezt el kell engedni, és ebben az elengedettségben, a végtelen, kezdettelen térben csak úgy lenni.