Minden tevékenységben gyakorolj a jelmondatokkal

Használjuk ezt a technikát mindig, mindenütt legyen a gyakorlatunk. Különösen Dharma-környezetben, függesszük ki a jelmondatokat a falra, hogy emlékeztessük magunkat rájuk.
A lényeg az, hogy meg kell fogni az első gondolatot... Az az elképzelés, hogy el kell csípni az első gondolatot, az első gondolat néhány szavát.
Ebben az esetben, bármikor, amikor az énnélküliséget érzed, amikor az Én-t érzed - és ráadásul "vagyok" - akkor jusson eszedbe ez a két mondás:

(1) Magamra veszek minden gonoszságot; az erényeim másokéi lehetnek.
(2) Győzelem és haszon másoknak; veszteség és vereség nekem.
...
Ez nagy erőfeszítést kíván, mert ez nagy munka.Ez az, amiért Mahayana-nak (Nagy Jármű) hívják, ez egy nagy irányvonal. Nem tudsz elaludni, amikor ezen a nagy úton vezetsz ...



Minden viselkedési módban gyakorolj a mondatokkal

Atisha nem a valóságtól menekülő személy. Nem tanít légvárépítést, nem tanítja a menekülést azokból a különböző helyzetekből, amelyek nincsenek kedvedre. Azt mondja: minden helyzetben
meg kell tanulnod a Bodhicittában, a Buddha-tudatban tevékenykedni - a piacon, a kolostorban; emberekkel, vagy egyedül egy barlangban;barátokkal, vagy ellenségekkel;családdal, ismerősökkel, vagy idegenekkel;emberekkel és állatokkalMinden helyzetben meg kell tanulnod együttérzéssel, elmélyülten tevékenykedni - mert ezeknek a különböző helyzeteknek a tapasztalatai fogják a Bodhicittádat egyre jobban megérlelni. Ne menekülj el semmilyen helyzetből - ha elmenekülsz, valami hiány marad benned. A Bodhicittád nem fog megérlelődni, nem lesz gazdagabb. Éld az életed a maga kiterjedtségében.
...
A vallás tudomány abban az értelemben, hogy a legtisztább tudás ... A legnagyobb kaland. Hívás és kihívás mindazoknak, akik rendelkeznek valamennyi bátorsággal, merészséggel, intelligenciával.



Használd ezeket a mondásokat a tevékenységek minden formájában

Minden időben ismételd ezeket, vagy más megfelelő mondásokat, és erőteljesen ápold ezeket a
magatartásokat.
Shantideva:

Míg a gonosz érik bennem, az összes erényem érlelődjön másokban.

A Kadampa hagyomány szóbeli tanácsa:

Felajánlom az összes nyereséget és győzelmet minden érző lény javára.
Magamra veszem az összes veszteséget és vereséget.

Gyal-se Tokme tanítás:

Bár minden szenvedés és az összes élőlény gonoszsága érlelődik bennem,
Minden boldogságom és erényem érlelődjön bennem.

...
Bármilyen agresszió, amelyet az ellenségünk nyújtott nekünk - a mi agressziónkká válhat, és lehetővé teszi az ellenségünk számára, hogy mentes legyen az agresszió bármilyen formájától. Bármilyen düh, amelyet a barátaink hoztak létre, lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk a zavart, lehetővé teszi a barátaink számára, hogy megszabaduljanak a dühtől. Azoknak a közönye, akik közönyösek, akik tudatlanok, becsapottak,vagy nem gondoskodóak, lehetővé teszik számunkra, hogy magunkra vegyük a zavart, és lehetővé teszi számukra, hogy mentesek legyenek a tudatlanságtól.
...
Amikor megragadod a három mérget, mint ami a tied, amikor teljesen és tökéletesen hatalmadba keríted, amikor teljesen átveszed az irányítást fölöttük, elég érdekesen azt fogod találni, hogy a logika megfordul.Ha az agressziódnak nincs tárgya, nem tudod fenntartani az agressziót tisztán magában. Ha a dühödnek nincs tárgya,nem tudod a dühöt egymagában megtartani. Ugyanígy, nem tudod tartani a tudatlanságod sem.
Azáltal, hogy megtartod a mérget, eltávolodhatsz a mérged tárgyától, vagy a céljától ... ha a haragod nem irányul semmi felé, az agresszió szándéka szétesik.

A küldést és elfogadást gyakorold váltakozva. E kettő uralja a légzésedet.

A küldés és elfogadás a Boddhiszattva út nagyon fontos gyakorlata. Tibetiül tonglennek nevezik: 'tong' a ’kiküldést’, vagy ’elengedést’, a ’len’ pedig ’átvételt’, vagy ’elfogadást’ jelent. . A Tonglen egy nagyon fontos kifejezés; mindig emlékezned kellene rá. A legfontosabb gyakorlat a relatív Bodhicitta fejlesztésében.
…
A tonglen valóban nagyon egyszerű gyakorlat; ez egy valódi ülő meditációs gyakorlat. Odaadod a boldogságodat, az örömet, bármit, amit jónak érzel. Mindezt a kilégzéssel. Amikor belélegzel, belélegzed a haragot, problémát és bármit, amit rossznak érzel. Ennek az egésznek mindent egybevéve a korlátozottságot kell eltávolítani.

A tonglen gyakorlat nagyon egyszerű. Először is nem kell válogatnunk, a jóság és gonoszság elvi meghatározása között. Egyszerűen lélegezzünk ki bármi régi (megtapasztalt) jót, és lélegezzünk be bármi régi (megtapasztalt) rosszat. Először úgy látszódhat, hogy elsősorban a jó és a rossz gondolatainkkal vagyunk kapcsolatban. Ahogy folytatjuk a gyakorlatot, egyre inkább valósággá válik.

Néha szörnyűnek érezzük magunkat, amikor belélegezzük a mérget, ami lehet, hogy megöl minket, és ugyanakkor kilélegezzük azt a kis jóságot, ami van bennünk. Ez úgy tűnik, hogy teljességgel használhatatlan. De egyszer megtörténik az áttörés, rájövünk, hogy még több jóságunk van, és még több dolgot kell belélegeznünk. Így az egész folyamat kiegyensúlyozottá válik. De a tonglent nem kellene valamifajta ellenszerként használni. Nem úgy van, hogy csinálod amit kell, azután várod az eredményt – csak megcsinálod, és elengeded. Nem az számít, hogy működik-e, vagy sem: ha működik, lélegezd be; ha nem működik, lélegezd ki. Tehát nem birtokolsz semmit. Ez a lényeg.

Általában szeretnél a jóságodba kapaszkodni. Szeretnél egy kerítést magad köré, és ezen kívülre tenni minden rosszat: idegeneket, szomszédaidat, vagy amiről ezt gondolod. Nem szeretnéd, hogy bejöjjenek. Ráadásul, nem akarod, hogy a szomszédaid a birtokodon sétáltassák a kutyáikat, mert lehet, hogy bepiszkítják a pázsitod. Ahogy szokás a hétköznapi életben. Nem küldesz, és nem fogadsz egyáltalán. Megpróbálod ugyanúgy megőrizni azokat a kellemes kis helyzeteket, amiket magadnak alkottál. Megpróbálod vákuumba tenni, mint gyümölcsöt a befőttesüvegbe, teljesen megtisztítottan, tisztán. Megpróbálsz helytállni, ahogy tudsz, és bármi, ami kívül esik a te területeden, mindent egybevéve problematikus. Nem akarod elkapni az influenzát, vagy a hasmenést, ami a levegőben van. Folyamatosan megpróbálod kivédeni, amennyire csak tudod.

... A Mahayana útja megpróbálja megmutatni nekünk, hogy nem kell bezárni magunkat. Megengedhetjük, hogy egy kicsit kinyújtózkodjunk – elég sokat … ha kifejleszted magadban azt a hozzáállást, hogy hajlandó vagy megválni az értékes dolgaidtól, hogy másoknak ajándékozd az értékes dolgaidat, segíthet elkezdeni megteremteni egy megfelelő valóságot.

Hogyan gyakoroljuk tulajdonképpen a tonglent? Először a szüleinkre, vagy a barátainkra gondolunk, vagy bárki másra, aki feláldozta az életét a javunkra. Sok dologért soha nem mondtunk köszönetet nekik. Nagyon fontos, hogy gondoljunk rá, nem azért, hogy bűntudatunk legyen, de fontos, hogy ráébredjünk, hogy milyen durvák voltunk. Mindig azt mondtuk „akarom”, és ők minden reklamáció nélkül mindent megcsináltak nekünk … Ha nem gondolunk erre, akkor egy kissé bajban vagyunk, elkezdjük utálni a világot – de ott egy tevékenység, amelyik belélegzi a világ iránt érzet utálatunkat és haragunkat.
…
Csak kapcsolódj össze a technikával: az elkalandozása nem lényeges. Amikor kint vagy, kint vagy; amikor bejössz, bent vagy. Amikor meleged van, meleged van; amikor fázol, fázol...

Az illúzió nem jelent homályosságot, zűrzavart vagy délibábot. Az illúzió gyermekének lenni azt jelenti, hogy folytatod azt, amit az ülő gyakorlatodban tapasztaltál, [a lenyugodott tudat természetében való tartózkodás], átviszed a meditáció utáni élménybe.
Megvalósítod azt, hogy a gyakorlat végzése után, nem kell a jelenségeket megszilárdítanod. Helyette folytatni tudod a gyakorlatodat, és kifejleszthetsz egyfajta folyamatos tudatosságot. Ha a dolgok nehézzé és szilárddá válnak, éberséget és tudatosságot villantasz beléjük. El kezded látni, hogy minden hajlítható és alakítható. Az állásfoglalásod az lesz, hogy a látszólagos világ nem gonosz, nem azért van, hogy elkapjon téged, vagy megöljön. Minden alakítható és megnyugtató.
...
Ez egy nagyon erős kifejezés, ’az illúzió gyermeke’. Gondolj erre. Próbálj meg egy éves lenni. Bőven van rá kedvező alkalom.



A nézet és a meditáció arra bátorítanak, hogy lazulj el, és ebben az állapotban kezd érezni a tapasztalatodat. Nem igazán lehet tanítani azt, ahogy a dolgok igazán vannak; senki sem tud adni egy képletet, hogy A+B+C=megvilágosodás.
Ezeket a támogatásokat gyakran hasonlítják tutajhoz. Kell a tutaj, hogy át tudj kelni a folyón a túloldalra; amikor már ott vagy, akkor ott hagyod (magad mögött hagyod). Ez érdekes hasonlat, de többnyire az a tapasztalat, hogy a tutaj az áramlás közepén tesz ki, és valójában soha nem érzel biztos talajt. Ez az, amit az illúzió gyermekévé válás jelent.
Az „illúzió gyermeke” kép megfelelőnek tűnik, mert úgy látszik, hogy a kisgyermekek olyan világban élnek, amelyben a dolgok nem olyan szilárdak. Látod, hogy minden kisgyermek egy csoda, amely később elveszik. Ez a kifejezés arra biztat bennünket, hogy lépjünk újra erre az útra. Olvastam egy könyvet, a címe „A Holografikus Világegyetem” … amely annak a tudományos magyarázata, hogy az anyagi világ nem olyan szilárd, mint amilyennek látszik; több, mint hologram – színes, ugyanakkor üres.
...

"Az első hat fajta tudat az érzéki észlelet: ...szem, fül, orr, nyelv, test, és tudat. A tudat hetedik típusa, a szennyezett elme, felhalmozódás, amit nyon-yi*-nek neveznek.
Az elme lenyugodott állapotában való pihentetésének elképzelése az, hogy meg kell szabadítania magát a hétszeres elmétől és pihenni az egyszerűségben és a tisztaságban, és a nem megkülönböztetett elmében. Elkezded érezni a látni valót, a szagot, a hangot, és minden mást, ami a hazai föld, vagy a központ terméke. Felismered őket, aztán vissza a központba, ahol a képződmények testet öltenek. Te pedig ott tartózkodsz azoknak a képződményeknek a fölöslegességében.
Az egész gondolat kidolgozása azon alapul, hogy természetesnek tartja, hogy először is, már bízol magadban. Van valami fajta feloldódásod önmagadban. Ez a végső Bodhicittára vonatkozó elképzelés. Nem kell elfutnod magadtól, hogy kapj valamit kívülről. Hazajöhetsz és ellazulhatsz. A gondolat visszatér az otthon-édes-otthon-ba."

(*A nyön yi Peter Roberts fordítása szerint: klesha mind. The Five Buddha Families and The Eight Consciousnesses)



"Megtanulhatjuk megengedni a gondolatoknak, hogy menjenek és tartózkodjanak az elménk természetes állapotában, az alayában, ami jelenti minden jelenség nyitott ősi (primordialis) alapját. Képesek vagyunk az alapvető nyitottságban tartózkodni, és élvezni, hogy bármi felmerülhet anélkül, hogy nagy felhajtást csinálna."