Az illúzió nem jelent homályosságot, zűrzavart vagy délibábot. Az illúzió gyermekének lenni azt jelenti, hogy folytatod azt, amit az ülő gyakorlatodban tapasztaltál, [a lenyugodott tudat természetében való tartózkodás], átviszed a meditáció utáni élménybe.
Megvalósítod azt, hogy a gyakorlat végzése után, nem kell a jelenségeket megszilárdítanod. Helyette folytatni tudod a gyakorlatodat, és kifejleszthetsz egyfajta folyamatos tudatosságot. Ha a dolgok nehézzé és szilárddá válnak, éberséget és tudatosságot villantasz beléjük. El kezded látni, hogy minden hajlítható és alakítható. Az állásfoglalásod az lesz, hogy a látszólagos világ nem gonosz, nem azért van, hogy elkapjon téged, vagy megöljön. Minden alakítható és megnyugtató.
...
Ez egy nagyon erős kifejezés, ’az illúzió gyermeke’. Gondolj erre. Próbálj meg egy éves lenni. Bőven van rá kedvező alkalom.



A nézet és a meditáció arra bátorítanak, hogy lazulj el, és ebben az állapotban kezd érezni a tapasztalatodat. Nem igazán lehet tanítani azt, ahogy a dolgok igazán vannak; senki sem tud adni egy képletet, hogy A+B+C=megvilágosodás.
Ezeket a támogatásokat gyakran hasonlítják tutajhoz. Kell a tutaj, hogy át tudj kelni a folyón a túloldalra; amikor már ott vagy, akkor ott hagyod (magad mögött hagyod). Ez érdekes hasonlat, de többnyire az a tapasztalat, hogy a tutaj az áramlás közepén tesz ki, és valójában soha nem érzel biztos talajt. Ez az, amit az illúzió gyermekévé válás jelent.
Az „illúzió gyermeke” kép megfelelőnek tűnik, mert úgy látszik, hogy a kisgyermekek olyan világban élnek, amelyben a dolgok nem olyan szilárdak. Látod, hogy minden kisgyermek egy csoda, amely később elveszik. Ez a kifejezés arra biztat bennünket, hogy lépjünk újra erre az útra. Olvastam egy könyvet, a címe „A Holografikus Világegyetem” … amely annak a tudományos magyarázata, hogy az anyagi világ nem olyan szilárd, mint amilyennek látszik; több, mint hologram – színes, ugyanakkor üres.
...